AZ ISKOLA RÖVID TÖRTÉNETE
Ha az iskola történetét kutatjuk, egészen a XX. század elejéig kell visszatekinteni az időben.
A század első negyedében lendületes fejlődésnek indult Új-Mátyásföld. Benépesülése folytán mindinkább növekvő létszámú tanköteleseinek beiskolázása miatt időszerűvé vált egy iskola létesítése. 1927-ben meg is épült egy kéttantermes állami iskola a Baross Gábor út 30. számú telken.
Néhány év múlva ez az iskola a Diósy Lajos u.10. szám alatt lévő általános iskolával egyesült. A két iskola tanköteleseinek száma 1943/44 tanévben már 283 főre emelkedett.
A II. világháború során mindkét épület romossá vált, a tanítás 1944 végén megbénult.
A tanítás az 1945/46. tanévben indult újra, az 1946/47. tanévtől pedig kezdetét vette a szakrendszerű oktatás a felső tagozaton. A szakosított oktatást sikerült kiterjeszteni nemcsak a közismereti, de a művészeti tárgyakra is. A rajzoktatásban ezidőben neves festőművészek is részt vettek (Jenei Zoltán, Baranyó Sándor, Kaszó Dezső). A szakszerű testnevelés bevezetése Széles Ferenc tanár érdeme, míg az énektanítás területén Lovász Pál ének-zenetanár szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Az iskola 1953/54-ben 3 épületben működött, már 482 tanulóval és 21 fős tantestülettel.
Az iskola igazgatói és tantestületei a további évtizedekben is hűen őrizték a régi iskola hagyományait, fejlesztették a pedagógiai munkát, hogy biztos alapokat adjanak a gyerekek középiskolai tanulmányaihoz.
Telt-múlt az idő. Megkezdődött a Centenáriumi lakótelep építése. A családias kisiskola egyszer csak szűkösnek bizonyult a demográfiai hullám következtében egyre csak érkező kisdiákok számára. Elérkezett az idő, hogy a halvány gondolatot tettek kövessék: megépült a lakótelephez az iskola.
1979-ben került sor az átköltözésre, mely nem volt zökkenőmentes. Szeptemberben – bár a hivatalos átadás már megtörtént– viszontagságos körülmények között indult az első tanév. Tagozatonként, illetve évfolyamonként más-más intézmény üres termeiben kaptak elhelyezést az osztályok. Így kerültek a János utcai napközis táborba, a Szerb Antal Gimnáziumba, az akkori Úttörőházba, a IX. kerületi Ifjúsági Házba tanulócsoportok. A gyerekek mintegy kéthónapos várakozás után foglalhatták csak el új 26 tantermes iskolájukat. Az iskola szép, tágas világos, jól felszerelt volt, így a nehéz kezdés hamar feledésbe merült.
A lakótelep egyre nagyobb lett, mind több és több gyerek iratkozott az iskolába. Évfolyamonként 6-8-9 osztály is indult. Lassan az új, soktantermes iskola is kicsinek bizonyult már. Néhány osztály így visszakerült a Barossba és az időközben villámgyorsan felépült, 10 tantermes épületet (Kis Centi) is birtokba vették a gyerekek. Hamarosan azonban még egy tagiskolát kellett nyitni a Sasvár utcában. A tanítás így már négy helyszínen folyt.
1991-ben új feladatkörrel bővült az iskola pedagógiai tevékenysége: elkezdődött a kétévfolyamos szakiskolai képzés két osztállyal. Az első évben két háziasszonyképző osztály indult, egy évvel később már idegenforgalmi ismereteket is tanultak az ide jelentkező diákok. A közismereti tárgyakon kívül szabás-varrást, csecsemőápolást, gépírást, lakáskultúrát, konyhatechnikát, vendéglátási és idegenforgalmi ismereteket is tanítottak az iskola pedagógusai. Az általános háziasszonyképzés helyett néhány év múlva bevezetésre került az ABC eladó, virágkötő, varrómunkás szakképzés, majd a piac igényeinek változása miatt számítógép-kezelő, valamint gépíró-szövegszerkesztő képzés folyt. A szakiskola 1996-ban elnyerte a „Szakképzés Mestere” címet és 2002-2008 között ECDL vizsgaközpontként is működött.
A jogszabályi változásoknak és a piac igényeinek köszönhetően a szakiskolai képzés 2014-ben megszűnt, így az intézmény ettől kezdve ismét általános iskolaként működik.
Az iskola és a Centenáriumi lakótelep helyzete, fejlődése a gyermeklétszám mindenkori változásának megfelelően összefügg.
Az alakuláskor a tanulók létszáma 740 fő volt. A lakótelep bővülésével párhuzamosan az 1980-as évek közepén elérte a maximumot (1356 tanuló), majd a lakosok összetételének változását követve folyamatosan csökkent.
A 90-es évek végére az iskolaépület tetőterének beépítésével sikerült annyi új tantermet létesíteni, hogy a tagiskolákat meg lehetett szüntetni, és így újra együtt, egy épületben lehetett az iskola valamennyi tanulója és pedagógusa.
A „CENTI” hosszú évek alatt diákok ezreit oktatta, nevelte, és számos eredményt tudhat magáénak. Reméljük, hogy a volt diákok ugyanolyan szeretettel emlékeznek régi iskolájukra, mint amilyen szeretettel az iskola őrzi az ő emléküket.